Low Deuterium Oxy Crystal - Mágnesesen strukturált víz stabilizált oxigénnel

Az oxigén és a víz létfontosságú szervezetünk megfelelô mûködéséhez. A Föld lakosságának jelentôs része azonban nem iszik megfelelô mennyiségû és minôségû vizet, és szmogos, szennyezett, oxigénhiányos környezetben él. Emiatt jótékony hatású lehet a plusz oxigénbevitel, amit ma már egyre gyakrabban alkalmaznak nem csupán az orvoslásban, hanem az élelmiszeriparban is, hiszen egyre-másra jelennek meg az oxigénnel dúsított ásványvizek, italok. Ezeknél nagyobb oxigéntartalommal rendelkeznek az ún. folyékony, stabilizált oxigént tartalmazó oldatok. A stabilizált oxigén molekuláris, kémiai formában áll a szervezet rendelkezésére, és az emésztési folyamat során kerül be a véráramba. A Low Deuterium Oxy Crystal stabilizált oxigén felhasználásával készült, mely segítségével a termék oxigéntartalma megnô, így hozzájárulhat szervezetünk oxigénigényének kielégítéséhez.

A készítmény következô fontos sajátossága a mágneses strukturáltság. A víz minôségének meghatározásában a kémiai tulajdonságokon túl mindenekelôtt a struktúra, a vízmolekula rendezettségi állapota a legjelentôsebb. A Low Deuterium Oxy Crystal mágneses strukturáltságánál fogva kedvezô hatással lehet az emberi szervezetre. A strukturált víz molekuláinak alakzata és szervezettsége a hagyományos víztôl eltérô, a molekulák kisebb csoportokat alkotnak. Mágnesességük miatt ezek a csoportok jól szervezettek, és rendezetten mozognak az egész testben. A strukturált víznek nagyobb a sûrûsége, mint a többi víznek. Ez megnöveli a molekulák stabilitását, és segít a sejteknek stabilan tartani magukat. Fontos megjegyezni, hogy a víz mágneses kezelésével a kedvezô tulajdonságok akkor is átvihetôk más folyadékokra, ha elôbbi mennyisége utóbbinak csupán 3 százaléka! Ezt a tulajdonságot kihasználva a Low Deuterium Oxy Crystal-t hígítva, vízbe vagy más folyadékba elkeverve javasoljuk fogyasztani.

A termék enyhén lúgos kémhatású, mely tulajdonsága segíthet szervezetünknek a szabad gyökök ellen folytatott szüntelen harcban. További fontos tulajdonsága, hogy csökkentett deutériumtartalmú víz felhasználásával készült. Az alacsony deutériumtartalmú víz lassíthatja a sejtosztódás folyamatát – azaz a szervezet „öregedését" –, ugyanakkor csökkenhet a valószínûsége a hibás sejtosztódásnak is. Az alacsony deutériumtartalmú, stabilizált oxigénnel dúsított víz tartós fogyasztása mindezek mellett a szervezet méregtelenítéséhez is hozzájárulhat és energiával tölti fel a testet.

Több formában lehet a szervezetet oxigéntöbblethez juttatni: pl. hiperbárikus oxigénterápiával (azaz az oxigéngáz belélegeztetésével) vagy oxigénes fürdô- és ivókúrák alkalmazásával.
Az oxigén speciális kémiai tulajdonságai miatt vízben rosszul oldódik. Egy részét a vér – mint a többi légzési gázt – fizikailag oldott formában szállítja. Bár ez a mennyiség (0,3 ml oxigén 100 ml vérben) nagyon csekély, mégis fontos, mivel az oxigén csak fizikailag oldott formában, a savóból tud a szövetekbe átjutni. A vér az oxigén 99%-át azonban a vörösvértestekben található hemoglobinhoz (Hb) kötve szállítja. Egy Hb-molekula legfeljebb négy oxigénmolekulát képes megkötni, és 70-szer több oxigént képes szállítani a vérben, mint a vérsavóban fizikailag oldott oxigén mennyisége.

A vízben fizikailag oldott oxigén igen csekély mennyiséget jelent a bevitel szempontjából, és rosszul is hasznosul. Az ilyen módon elnyeletett éltetô gáz tehát kevésbé jó forrás arra, hogy szervezetünkbe gyorsan és hatékonyan felszívódva plusz energiát adjon. Nagyobb a jelentôségük az ún. „folyékony, stabilizált oxigént“ tartalmazó oldatoknak. Ezek nem fizikailag oldott oxigénnel dúsítottak, hanem a hemoglobinhoz hasonlóan kémiai kötésben tartalmazzák ezt az életfontosságú anyagot. A fizikai oldásnál az oxigén O2 molekulái a víz H2O molekuláival elegyednek úgy, hogy a vízmolekulák körülveszik az oxigénmolekulákat, de nem képeznek velük közös vegyületet.

A kémiai oldásnál (pl. a stabilizált oxigéntartalmú készítményekben) azonban speciális vegyi anyagokban, szerves molekulákban összetevôként, alkatrészként szerepelnek, s ezt a közös vegyületet veszik körül a vízmolekulák, amik csoportokban helyezkednek el. Az oxigént is tartalmazó molekulák a vízben tovább már nem hasadnak szét, csak akkor kezdenek elbomlani, ha savas hatás éri ôket pl. a bôrön vagy a gyomorban. Ekkor ezek a vegyületek szétesnek, és kiszabadulnak belôlük az O2 molekulák. A stabilizált oxigént tehát úgy „tervezték“, hogy a sejtenzimek fel tudják bontani a kémiai kötéseket, azaz fel tudják szabadítani a számukra szükséges oxigént. A felszabadult oxigénmolekulák a gyomor- béltraktusban a nyálkahártya kapillárisaiba áramlanak, s ott a vérplazma oldott oxigénszintjét (nem a vörösvértestek hemoglobinjához kötöttét) emelik akár a duplájára. A hámsejtek közötti gázcsere ott tud erôteljesebben végbemenni, ahol a nyálkahártyák nedvesek. A bôrön épp ezért sokkal kevesebb tud átjutni az oxigénbôl, mint a tüdô léghólyagocskáinak finom folyadékfilmmel borított, el nem szarusodó hámból álló nyálkahártyáján. A száj, a nyelôcsô, a gyomor és a bél nyálkahártyájáról – hasonló hámfelépítésébôl adódóan – természetesen szintén könynyebb a gázok, így az oxigén átjutása.